Kedves idetévedt olvasók! Itt is van az első rész. Nem sikerült túl hosszúra, de nem akartam már az első részbe leírni mindent. Remélem tetszik, ha tetszik írj lent megjegyzést vagy iratkozz fel. Jó olvasást. :)
Január. 1. Hétfő
Január. 1. Hétfő
Patrick aznap mondta el, hogy bemegy a katonaságra. A kis Patrick még csak akkor lett egy éves A kezemben tartottam és néztem könnyes szemmel, ahogy Patrick csomagol. A szívem szakadt meg. Mikor becsomagolt rám pillantott és átvette a kezemből a kicsit. Adott egy puszit a fejére és azt súgta neki, hogy vigyázzon a mamájára.
Január. 2. Kedd
Patrick korán reggel indult. Még bent a házban elköszönt tőlem, megfogta a táskáját amibe csomagolt és csókot lehelt ajkamra. Ez után kiment a házból és üdvözölte barátját. Még az ablakból könnyes szemmel néztem ahogy beül a kocsiba és elindul. A kocsi elindult, közben ő integetett még nekem. Aztán elment.
*Később*
"Drága Odett! Itt a katonaságon semmi sem történik. Nyugodt és csendes minden ne izgulj. Minden egyes nap azt várom, hogy írhassak neked és, hogy válaszolj. Nagyon hiányoztok! Sokan vagyunk. Rengeteg barátot szereztem. Mint egy nagy csapat. Szereztem egy barátot, Nicket. Csak azért említem őt külön, mert megkért rá. Majd vigyázunk egymásra. Alig várom, hogy hazamehessek és, hogy láthassalak titeket. Szeretlek titeket. Vigyázzatok magatokra!
Üdv.: Patrick"
Üdv.: Patrick"
Persze tudtam, hogy nem olyan tökéletes a katonaságon minden, ahogy azt Patrick írta a leveleiben. Sőt...
Egy nap aztán Patrick édesanyja, Margaret látogatott el hozzánk. Az ajtóban állt könnyes szemmel egy újságot szorongatva. Az újságot kezembe nyomva leült az egyik étkezői székre. Elolvastam a címlapon írt sorokat. "Felrobbant egy helikopter". A cikket elolvasva könnyek gyűltek szemeimben és a szívem úgy fájt, mintha szorította volna valaki. Nem írtak neveket, hogy kik ültek benne. Talán az újságírók maguk sem tudták pontosan. Nem akartam egyből a legrosszabbra gondolni, de Patrick pilóta volt a katonaságon és rossz érzésem volt. Aznap Margaret és én végig sírtuk az egész napot. Végül nálunk aludt el. Képtelen volt hazamenni az üres házába. Abba a házba ahol Patrick is lakott.
Az után teltek a napok. Hónapok és évek. De Patrick nem írt. Nem adott semmi életjelet. Képtelen voltam feldolgozni, kimenni a házból vagy tovább élni az életemet. Nem voltam rá képes. Minden egyes nap korán keltem, későn feküdtem le és még a póstást is megállítottam amikor láttam csak, hogy megkérdezzem hozott-e levelet nekem címezve. De semmi. Reménykedtem, mert az emberben a remény hal meg utoljára. Végül rájöttem, hogy vége. Patrick sosem fog hazajönni. Sosem fogom újra átölelni. Sosem ad közös gyermekünknek, Patricknek puszit a homlokára. Sosem látom többé. Nem akartam elhinni, hogy vége. Sosem tudtam elképzelni nélküle az életemet és nem is akartam. Amikor azt mondtam az esküvőn, hogy örökké ...azt úgy is gondoltam. Patrick azért ment katonaságba, hogy bizonyíthasson elhunyt édesapjának.
Egy nap aztán Patrick édesanyja, Margaret látogatott el hozzánk. Az ajtóban állt könnyes szemmel egy újságot szorongatva. Az újságot kezembe nyomva leült az egyik étkezői székre. Elolvastam a címlapon írt sorokat. "Felrobbant egy helikopter". A cikket elolvasva könnyek gyűltek szemeimben és a szívem úgy fájt, mintha szorította volna valaki. Nem írtak neveket, hogy kik ültek benne. Talán az újságírók maguk sem tudták pontosan. Nem akartam egyből a legrosszabbra gondolni, de Patrick pilóta volt a katonaságon és rossz érzésem volt. Aznap Margaret és én végig sírtuk az egész napot. Végül nálunk aludt el. Képtelen volt hazamenni az üres házába. Abba a házba ahol Patrick is lakott.
Az után teltek a napok. Hónapok és évek. De Patrick nem írt. Nem adott semmi életjelet. Képtelen voltam feldolgozni, kimenni a házból vagy tovább élni az életemet. Nem voltam rá képes. Minden egyes nap korán keltem, későn feküdtem le és még a póstást is megállítottam amikor láttam csak, hogy megkérdezzem hozott-e levelet nekem címezve. De semmi. Reménykedtem, mert az emberben a remény hal meg utoljára. Végül rájöttem, hogy vége. Patrick sosem fog hazajönni. Sosem fogom újra átölelni. Sosem ad közös gyermekünknek, Patricknek puszit a homlokára. Sosem látom többé. Nem akartam elhinni, hogy vége. Sosem tudtam elképzelni nélküle az életemet és nem is akartam. Amikor azt mondtam az esküvőn, hogy örökké ...azt úgy is gondoltam. Patrick azért ment katonaságba, hogy bizonyíthasson elhunyt édesapjának.
